Általában mindenki hülyét kap, ha előjövök problémáimmal. Hisz végtére is egy szerencsés példánya vagyok e bolygónak. Van egy jól hasznosítható diplomám, s már dolgozok a másodikon. Van egy olyan állásom, mely viszonylag jól fizet, s szeretem is a kollegáimat. Egész jól is nézek ki. Nem vagyok bombázó, de azért megnéznek a srácok. Van egy halom nyevvizsgám is. Van egy nem túl nagy, de helyes lakásom. Na és persze van egy párom, aki szeret engem és jövőre összeházasodunk.
Mi kellhet több? Kérdezhetné az ember. De így is úgy érzem néha, hogy nem kerek az életem. Erre persze azt mondja mindenki, hogy ha nem lenne mit ennem, nem ezen morfondíroznék. Igaza van, ez tény.
De akkoris…úgy érzem hiába teszek meg bármit (tanulok a másoddiplomámért, fogyózok, hogy bomba nő legyek, házitündéredek, hogy tökéletes háziasszony leszek, vagy dolgozok éjjel nappal, hogy megkapjam a cégnél az elismerést), valahogy még mindig azt érzem, hogy nem értem el amit szerettem volna, s nem érzem azt hogy hátradőlhetek és elégedett lehetek.
Pedig próbáltam már mindent. És még azt se mondhatom, hogy nem történnek velem jó dolgok. A főnököm múltkor is halálra dícsért, vagy pl megbámult egy helyes srác, meg ilyenek. Értitek ti ezt?
Hát egy kicsit rólam..
2007 január 28. | Szerző: suzee
Általában mindenki hülyét kap, ha előjövök problémáimmal. Hisz végtére is egy szerencsés példánya vagyok e bolygónak. Van egy jól hasznosítható diplomám, s már dolgozok a másodikon. Van egy olyan állásom, mely viszonylag jól fizet, s szeretem is a kollegáimat. Egész jól is nézek ki. Nem vagyok bombázó, de azért megnéznek a srácok. Van egy halom nyevvizsgám is. Van egy nem túl nagy, de helyes lakásom. Na és persze van egy párom, aki szeret engem és jövőre összeházasodunk.
Mi kellhet több? Kérdezhetné az ember. De így is úgy érzem néha, hogy nem kerek az életem. Erre persze azt mondja mindenki, hogy ha nem lenne mit ennem, nem ezen morfondíroznék. Igaza van, ez tény.
De akkoris…úgy érzem hiába teszek meg bármit (tanulok a másoddiplomámért, fogyózok, hogy bomba nő legyek, házitündéredek, hogy tökéletes háziasszony leszek, vagy dolgozok éjjel nappal, hogy megkapjam a cégnél az elismerést), valahogy még mindig azt érzem, hogy nem értem el amit szerettem volna, s nem érzem azt hogy hátradőlhetek és elégedett lehetek.
Pedig próbáltam már mindent. És még azt se mondhatom, hogy nem történnek velem jó dolgok. A főnököm múltkor is halálra dícsért, vagy pl megbámult egy helyes srác, meg ilyenek. Értitek ti ezt?
Lehet pszichiáterhez kéne fordulnom 🙁
Oldal ajánlása emailben
X